I. A Duna-ág és vízrendszerének bemutatása
A Ráckevei (Soroksári)-Duna mai arculatát az 1910-1926 évek között végrehajtott folyócsatornázás következtében nyerte el. Ezt megelőzően a Gellérthegy fölötti szakaszon a Duna-meder szélessége 300 m volt. A hegy alatt minden átmenet nélkül 1000 m-re szélesedett ki és szakadt két ágra: a budafokira és a soroksárira. Bár kisebb-nagyobb árvízvédelmi töltéseket már akkoriban is építettek elődeink, de maga a folyómeder szabályozatlan volt.
1730 és 1830 között a mai Budapest alacsonyabban fekvő részeit 12 nagy árvíz pusztította. Az emlékezetes 1938. évi "Pesti" árvíz alkalmával a Duna felső szakaszán megkezdődött hóolvadásból kiinduló árhullám a Csepel-sziget felső csúcsának térségében jégtorlaszt emelt, s ennek következtében a visszaduzzadt víztömeg elöntötte az akkori Pest és Buda városokat. Az árvizet követően az akkori szakemberek, elsősorban Lechner József, Paleocapa Péter részéről korszerű tervek készültek az érintett Duna-szakasz rendezésére, de tényleges munkálatokra csak - a kiegyezést követően - az 1870. évi X. törvénycikk alapján került sor. Ennek keretében oldották meg többek között a soroksári ág lezárását, akkor a Gubacsi híd magasságában. A soroksári ág elzárásával egyidejűleg a budafoki ágat alkalmassá tették a teljes dunai vízhozamok levezetésére; a lágymányosi szakasz szélességét 1050 m-ről 380 m-re szűkítették, mélységét kotrással növelték. A szabályozás nem bizonyult teljes értékűnek, mert az elzárás alatti 50 km-es soroksári ágat alulról évente többször árvíz öntötte el. A kedvezőtlen állapotok javítására a magyar törvényhozás 1904-ben elrendelte az ág teljes rendezését, csatornázását. Az 1910-ben megkezdett munkálatok keretében az ág felső torkolatánál a Duna 1642 folyamkilométer szelvényében hajózsilip (1910-1914), vízbeeresztő zsilip (1924-1926) épült. Az alsó torkolatnál, Tassnál 1926-1928 között épült meg a hajózsilip, a vízleeresztő zsilip és az erőmű. Az 1956-os jeges árvíz alkalmával a Tassi erőmű melletti árvízvédelmi célú parapetfal tönkrement, így az átzúduló víz tönkretette az erőművet és a tápzsilipet. A megrongálódott Tassi-vízerőműre valamint tápzsilipre műszaki és gazdaságossági számításokat végeztek, s ezek alapján az elbontás mellett döntöttek. Az R/S/D-ből történő vízlevezetésre a Tassi-hajózsilipet alakították át, először fix küszöbű, majd később billenőtáblás megoldásúvá.
1954-1960 között elkészült a Kvassay-vízerőmű, ahová két függőleges tengelyű, reverzibilis Kaplan-turbinát építettek be. A vízerőmű 1961 óta üzemel. Az 1960-as évek elejétől - elsősorban fővárosi igények kielégítésére - megkezdődött az R/S/D vízparti sávjainak, szigeteinek felparcellázása és értékesítése. A Duna-ág közvetlen környezetének mai arculatát is döntően ez határozza meg.
Az 1960-as, 70-es években több nagyobb halpusztulás történt, melyeket elsősorban a fővárosi ipari üzemek idéztek elő. A Ráckevei (Soroksári)- Duna és üdülőkörzete regionális vízgazdálkodási és fejlesztési tervét a Minisztertanács 1973-ban 1043/1973. (XII. 5.) sz. határozatával hagyta jóvá.
1979-1985. között az R/S/D felső 10 km-es szakaszán mederszabályozást hajtottak végre, melynek keretében a meder vízszállító képességét 50 m 3/s-ra növelték. A szabályozás során partvédőművek is épültek és sor került a Kvassay műtárgycsoport rekonstrukciójára, a hajózsilip gépészeti felülvizsgálatára. Ezt követően az R/S/D rendszerére - pénz hiányában - egyre kisebbek lettek az állami ráfordítások.
1991-ben Budapest Főváros Önkormányzata kezdeményezte az R/S/D Ökorégió létrehozását. A kezdeményezés - sajnos - érdemi eredményeket, változásokat nem hozott. Az R/S/D vízgazdálkodási-vízminőségi problémái megoldá-sának szükségességét felismerve, a Kormány 2304/1996. (XI.13.) számon határozatot hozott az R/S/D rendszer vízgazdálkodásának fejlesztésére.
1997-ben az EU támogatásával készült el - a PHARE program keretében - a Duna-ág vízminőségjavító projektje. A Tassi-vízerőmű és vízleeresztő műtárgy újbóli megépítésére egy befektető csoport elvi vízjogi engedélyt kért és kapott a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóságtól.
II. A Ráckevei (Soroksári)- Duna és nagyműtárgyai
Az 57,3 km hosszú, 14 km 2 felületű Duna-ág átlagos víztérfogata mintegy 40 millió m3. A vízsebesség 0,2-0,4 km/óra, a Kvassay-zsilipen keresztül évente 550-750 millió m3 víz kerül betáplálásra. Míg a nagy Duna vízszintesése a Kvassay- és Tassi-zsilipek között átlagosan 4-5 m, a szabályozott vízszintű Duna-ágé 10-30 cm között van. Üzemszerű vízpótlás esetén nyári időszakban 1,5-2,5 hét alatt, télen 3-5 hét alatt cserélődik ki a Duna-ág vize.
Az R/S/D partvonalának hossza - a mellékágakat is figyelembe véve - 180 km. Ez az érték a Velencei-tó partvonalhosszának hatszorosa. Az R/S/D négy, egymástól jól elkülöníthető szakaszra osztható.
A szabályozás keretében a legfelső (57,3 - 47,5 fkm) szakaszon 110 m víztükör-szélességű, 50 m 3/s elméleti vízszállító képességű meder került kialakításra, a hajóútszélesség 40 m, az elméleti vízmélység 2,7 m. A frissítővízzel bejutó hordalék zömében e szakaszon rakódik le. A víz minősége itt a legrosszabb, fürdésre végig alkalmatlan és a horgászat számára sem kedvező. A rekreációs, üdülési funkciók közül döntő jelentősége az evezős sportoknak van. E szakasz mentén csónakházak létesültek és két evezőspálya is van.
A következő szakasz a Taksony-sziget végéig tart. A meder átlagos szélessége 40-80 m, a vízmélység 2-3 m között van. A jobbpart ősállapotban van, a sekélyvizű részeket uraló kiterjedt nádasok természetvédelmi védettséget élveznek. A víz minősége ezen a szakaszon is kedvezőtlen, fürdésre, strandolásra - elsősorban a bakteorológiai szennyezettség miatt - alkalmatlan. A horgászat számára viszont kedvezőek a feltételek.
A Taksony-szigettől a Ráckevei-hídig tartó szakasz átlagos szélessége 150-300 m, a vízmélység 2,0-3,5 m közötti. A partok jórészt ősállapotban vannak, a sekélyvizű részeken kiterjedt nádasok, szigetek találhatók. A vízminőség itt már kedvezőbb, de strand hivatalosan ezen a szakaszon sincs kijelölve.
A Ráckevei-hídtól a Tassi-zsilipig tartó szakaszon a meder átlagos szélessége 200-300 m, a vízmélység 3,0-7,0 m közötti. Nádasok csak a parti sávokban találhatók. A víz minősége ezen a szakaszon a legkedvezőbb, s itt a legjobbak a horgászati lehetőségek. Itt található a legtöbb horgásztanya, valamint a tájra jellemző (vízre épített) felépítményes horgászállás. Ez utóbbiak bontása a vonatkozó jogszabályok alapján folyamatban van. A nagyobb vízmélységre tekintettel a fürdés lehetősége a strandok gondos helykijelölésével biztosítható.
A Ráckevei (Soroksári)- Duna felső vízbeeresztő és vízszintszabályozó műtárgya (a Kvassay-vízlépcső) a Duna 1642,3 fkm szelvényben épült 1910-1962. között. Üzemeltetője: KDV-VIZIG (Budapest). Fő feladata az R/S/D vízutánpótlásának, üzemvízszintjének biztosítása, a nagy dunai árvizek kizárása. A jobbparthoz csatlakozó hajózsilip és a bal parti beeresztőzsilip között helyezkedik el a vízierőtelep. A vízbetáplálás az R/S/D-be - tekintettel a vízhasználatokra és a rendszer élővilágára - folyamatos. Az állandó vízbetáplálás az R/S/D-t közvetlenül érő 1 m 3/s szennyvízmennyiség hígítása és elkevertetése miatt is döntő fontosságú. A hajózsilip szélessége 10 m, a legnagyobb átzsilipelhető hajó 1000 tonnás uszály. A Kvassay vízerőmű egyik feladata az R/S/D-n előálló esés mindenkori hasznosítása energiatermelés céljára (turbina-üzem). Másik feladata, hogy a dunai kis vízállások idején - amikor az R/S/D-be nem lehetséges a gravitációs betáplálás - a turbinákat szivattyúként alkalmazva biztosítsa az élővízforgalmat (szivattyúüzem). Az erőműbe két (Kaplan rendszerű) gépegységet építettek be. Teljesítményük egységenként 25 m 3/s turbinaüzemben, szivattyúüzemben 10-15 m 3/s.
Az eredetileg műtárgycsoportként létesített Tassi vízlépcső a Duna 1586,0 fkm szelvényében épült 1926-1928. között. Az 1956-os jeges árvíz a vízbeeresztő zsilipet és a vízerőművet elpusztította. Azóta a vízleeresztés és a hajózás az átalakított hajózsilipen történik. Üzemeltetője: KDV-VIZIG (Budapest). A zsilip szélessége: 12,0 m, a legnagyobb átzsilipelhető hajó 1300 tonnás uszály.
A Dömsödi-zsilip (11+000 fkm) feladata a kettősműködésű I. Árapasztó csatornába a kiszolgáltatásra kerülő öntözővíz kiadása, illetve a belvizes időszakban a vízkormányzás. Az öntözési időszakban a kiadott vízmennyiség 2,0 m 3/s, a belvizes időszakban igénybevehető kapacitás 3,0 m 3/s.
A Kiskunsági Öntöző Főcsatorna zsilipje a Ráckevei (Soroksári)- Duna 1+000 szelvényéből kiágazó Kiskunsági Öntöző Főcsatorna 0+562 szelvényében épült 1964-ben. Fő feladata az öntözőrendszer mindenkori vízigényének kielégítése. A fővízkivételi zsilipet a távlati fejlesztések figyelembe vételével 42 m 3/s kapacitásra építették ki, de a csatorna jelenleg csak 15 m 3/s vízszállítású. Az országos vízszétosztási rend szerint a Kiskunsági Öntöző Főcsatorna és a Duna-völgyi Főcsatorna (DVCS) öntözőrendszer rendelkezésére álló vízkészlete 17,4 m 3/s, melyből a Főcsatorna beeresztő zsilipén 15,0 m 3/s, a DVCS-n 1,4 m 3/s és a XXX-as számú csatornán 1,0 m 3/s vízhozam érkezik.
III. Az R/S/D-vel szembeni igények és a rendszer üzemeltetése
A Ráckevei (Soroksári)-Duna egyik legfontosabb funkciója a térség mezőgazdasága számára szükséges öntözővíz-igény biztosítása, a tenyészidőszakban a Duna-ág menti területekre történő vízátvezetéssel öntözővíz szolgáltatása. A betáplált víz szétosztását 118 km kettős működtetésű és 8,1 km hosszúságú öntözőcsatorna biztosítja. A vízbetáplálás a Duna-Tisza Csatornán és az I. Árapasztó csatornán, a legjelentősebb vízleadás (15 m 3/s) a Kiskunsági Öntöző Főcsatornán keresztül történik.
A legjelentősebb ipari vízkivételt a Fővárosi Vízművek Rt. Délpesti Ipari Vízműve képviseli, napi 22 ezer m 3 vízigénnyel. A további felhasználók közül említést érdemel a Csepeli és a Pesterzsébeti Papírgyár, illetőleg a Csepel Autógyár. Az R/S/D összességében 1747 km 2 vízgyűjtőterület belvíz-befogadója. A terület mintegy 1/3-áról (611 km 2) minden esetben, 1136 km 2-nyi területről kizárólag belvizes időszakban történik belvízelvezetés. A belvizek átlagos előfordulása az őszi-tavaszi időszakban (novembertől-márciusig) átlag 3-4 hetes hosszúságú időtartammal jellemezhető. Kedvezőtlen hidrometeorológiai körülmények esetén azonban az év bármely időszakában kialakulhat belvíz.
A Ráckevei (Soroksári)-Duna egyik fontos - bár nem kívánatos - funkciója a tisztított szennyvizek befogadása. A legjelentősebb terhelés az FCSM Rt. Délpesti Szennyvíztisztító Telepéről érkező, biológiailag tisztított napi 72 ezer m 3 szennyvíz. Hosszú távú megoldásként az összes tisztított szennyvizet át kell vezetni a nagy Dunába.
A Ráckevei (Soroksári)-Dunán a személy és teher-hajóforgalom napjainkra gyakorlatilag megszűnt. A megszűnésnek műszaki és gyakorlati okai vannak:
A Csepel-sziget nagy dunai oldalán húzódó I. rendű árvízvédelmi rendszer elemei a Kvassay- és a Tassi-zsilip, ahol az elzárás betétgerendákkal biztosítható. Az I. rendű árvízvédelmi töltések hossza 50,792 km. A meder és a környező területek geodéziai felépítése miatt a Duna-ág árvízlevezetésre, árvízcsökkentésre nem vehető igénybe.
Településfejlesztés, üdülés-vizisport tekintetében két tényező meghatározó:
Az üdülőövezetek elsősorban a hétvégi üdülésben játszanak szerepet, de sokan laknak itt tavasztól őszig, és nem ritka az állandó kiköltözés sem. Kedvezőtlen tény, hogy az üdülőtelkek átlagos mérete csak 60-100 négyszögöl. Az üdülőterületre általánosan jellemző, hogy az elmúlt évtizedekben az érdemi koordináció hiányában - "ad hoc" jelleggel - parcelláztak, az infrastrukturális adottságok, illetve hiányosságok figyelembe vétele nélkül. Az így kialakult üdülőterületek csak mintegy 60 %-ban vannak részleges közművesítéssel ellátva; a különböző ellátások (vendéglátás, kereskedelem, egészségügy) színvonala meglehetősen alacsony. A meglévő evezőspályák a nemzetközi szabvány támasztotta követelményeknek nem felelnek meg, így nagyobb versenyek lebonyolítására alkalmatlanok. A Hajózási Szabályzat a Duna-ágon alkalmazható belső égésű motorok hengerűrtartalmát max. 250 cm 3-ben szabályozza. A jetski használata tilos az R/S/D-n.
A Ráckevei (Soroksári)- Duna az ország egyik legintenzívebben halasított vízterülete. Az állandó horgászati területi engedéllyel rendelkezők száma közel 30 ezer fő. Az évenként elvégzett haltelepítés során elsősorban pontyot, süllőt és más nemes halakat telepítenek. A halfajok száma mintegy 40, a védett halfajoké 9.
IV. Természetvédelem és a Duna-ág vízminősége
Az R/S/D természetvédelmi értékei közé tartoznak az úszólápok, melyeket nád, gyékény, harmatkása, tavikáka vagy más mocsári, illetőleg vízparti növények alkotnak. A vízminőség alakulásában igen fontos szerepük van. A vízben lévő tápanyagokat felveszik, de nem juttatják vissza a vízi ökoszisztéma anyagciklusába, hanem tőzeg formájában elraktározzák. Az úszólápok ritka, védett növényfajok élőhelyei (orchidea-félék, tőzegmoha-fajok) és ritka, védett állatfajoknak (törpegémek, pettyes és kis vízicsibék, cigányrécék, stb.) is menedéket nyújtanak. Az úszólápok Dunavarsány, Szigetcsép, Szigetszentmiklós és Taksony térségében találhatók. Fennmaradásukat az 1979-ben kihirdetett védettségi határozat is elősegítheti. A természetvédelmi védettség összességében mintegy 160 hektárra terjed ki. Az R/S/D üzemeltetésével szemben a vízminőségvédelmi igény a leghangsúlyosabb. A víz mindenkori minősége jelentősen befolyásolhatja, befolyásolja akár a vízhasznosítás, akár az üdülés-vízisport lehetőségeit. A vízminőség vizsgálatok kétheti gyakorisággal, 4 szelvényben (Kvassay-zsilip, Szigethalom, Ráckeve, Tass) történnek. Rendkívüli vízszennyezés, vagy vízminőség-romlás idején a vizsgálatokat mind térben, mind időben sűrítve végzik.
A Duna-ág vízminőségét alapvetően négy tényező határozza meg:
A Budapesten keletkező és elvezetésre kerülő 870-880 ezer m 3/d szennyvízmennyiségek csak mintegy 16 %-a kerül biológiai tisztításra, így mintegy 650-700 ezer m 3, jórészt tisztítatlan szennyvízmennyiség folyik át naponta a Kvassay-zsilip előtti főmeder szelvényében.
A legjelentősebb szennyvízbebocsátó az FCSM Rt. Dél-pesti Szennyvíztisztító Telepe (72 ezer m 3). A rendszer vízminőségének elviselhető szinten tartásához alapvető, hogy az 1 m 3/s közvetlen szennyvízterhelés legalább 10-15-szörös hígítást kapjon. Ezért a Kvassay-zsilipen minimum 15 m 3/s vízmennyiséget kell betáplálni. Ebből a szempontból különösen kritikus a dunai kisvizes időszak, amikor a betáplálás csak szivattyúzással biztosítható. A szivattyúzás elmaradása esetén a délpesti kitorkollás alatt tömény szennyvízdugó alakul ki, az ammónium érték néhány nap alatt elérheti a 10-20 mg/l értéket, míg az oldott oxigéntartalom 1-2 mg/l értékre csökken. Ezek az értékek a legtöbb vízi élőlényre, így a halakra is toxikusak.
A vízterület és a horgászok "pontycentrikus" jellegére tekintettel jelentős mennyiségű etetőanyag kerül beszórásra. Az évente beszórt szerves anyag (kukorica, búza, zab, különféle tápok) mennyisége 1,8-2,0 millió kilogramm közé tehető. Az etetőanyagnak mintegy fele hasznosulhat, a másik fele a fenékiszapba besüllyedve anaerob erjedésnek, bomlásnak indul.
A Duna-ágba a nagy Dunából betáplált, a vízzel együtt érkező hordalék mennyiség évente 25-40 ezer m 3. Az iszap lerakódása mind fizikai, mind biológiai-kémiai értelemben komoly konfliktusforrás. Az egyre-másra ismétlődő, sűrűsödő vízminőségi problémák jelzik, hogy az R/S/D a terhelhetőségének felső határán van. Az ökológiai rendszer törékeny, sebezhető voltát jól jelzik az elmúlt időszakbeli kagyló- és csigapusztulások.
Az öntözési idényben (április 1.-szeptember 30.) között az üzemeltetés alapvető feladata az engedélyezett vízhasználatok kielégítése. Ehhez az R/S/D üzemvízszintjét magasan kell tartani. Az emelt üzemvízszint előnyös üdülési, horgászati, vízi közlekedési és vízminőségi szempontból.
Az öntözési idényen kívüli időszak október 1-étől március 31-éig tart. Ebben az időszakban nincsenek jelentősebb öntözővíz kivételek, egyedül a Kiskunsági Öntöző Főcsatornán van 3-4 m 3/s vízkivétel, elsősorban vízfrissítés céljából. Az R/S/D ezen időszakbeli üzemvízszintje alacsonyabb az öntözési idény vízszintjéhez képest.
A belvizek ősztől tavaszig (november-április) terjedő időszakban, valamint a nyári időszakban (Medárd környéke - június-július) mintegy kéthetes tartóssággal fordulnak elő. Ahhoz, hogy a belvizek az R/S/D-be gravitációsan bevezethetők legyenek a befogadó üzemvízszintje igen alacsony kell, hogy legyen. A különböző érdekeltségek ütközése miatt a belvizes időszakkal összefüggő kényszerű üzemvízszint csökkenés gyakori konfliktus forrása
A belvizek levezetésére a Gyáli I. Főcsatorna, a Duna-Tisza Csatorna és az I. Árapasztó Csatorna szolgál. Ez utóbbiak kettősműködésűek, hiszen - öntözési idényben - öntözővizet szállítanak.
V. A Ráckevei (Soroksári) Duna-ág fenntartási és beruházási munkái
1. Bevezető
A Ráckevei (Soroksári) Dunába a nagy Dunából betáplált, a vízzel érkező hordalék mennyisége 30-50 ezer m 3 évente. Az iszaplerakódás mind fizikai, mind biológiai-kémiai értelemben komoly gondot okoz. Az egyelőre erősödő feltöltődési folyamat eredményeképpen a Duna-ág vízmélysége egyre kisebb, ezáltal egyre kevésbé tud megfelelni a vele szemben támasztott igényeknek és követelményeknek (öntöző- és ipari víz kivételek, belvízbefogadás, üdülés, vízi sport, hajózás, stb.). A feliszapolódás ugyanakkor különösen súlyosan érintette - érinti - az amúgy is kisebb vízmélységű mellékágakat, hókonyokat. Ezek tönkremenetele a jelenlegi feliszapolódási trendet alapul véve 10-15 éven belül befejeződne.
Már az előbbiekben hivatkozott fenékiszap lerakódás a víztest mindenkori minőségére is közvetlen káros hatást fejt ki. Amellett hogy az iszap oxigénelvonó hatása a víztest oldott oxigéntartalmának csökkenésében jelentkezik, az iszapban lévő növényi tápsók visszaoldódnak a víztestbe, növelve annak amúgy is erős eutrofizációs folyamatát. A meder iszaptalanító kotrásával e páratlan sokszínű érték fennmaradása hosszútávra biztosított lehet, illetve lesz.
2. Fenntartási kotrás
Az 57,0-47,5 fkm szelvények között a korábbi beruházás (1979-1985) által érintett mederszakaszon 2001. őszén ismét megkezdődött a fenntartási kotrás. Ezen a szakaszon fenntartás utoljára 1988-ban volt, azóta félmillió m 3 nagyságrendű iszap rakódott le. A felső, 10 km hosszúságú mederszakasz részletes geodéziai felvételét, és ez alapján e szakasz fenntartási kotrásának tervét a Vízügyi Igazgatóság elkészítette. A terv alapján hozzávetőlegesen 600 ezer m 3 iszap eltávolításra van szükség.
Ezzel párhuzamosan Szigetszentmiklós északi részén lévő IV-V. és VI. sz. zagylerakóhelyek felújításra kerültek. A felújított és megerősített zagykazetták jelenlegi kapacitása 100-120 ezer m 3 körül van. A tényleges kotrási munkálatok 2001. október 30-tól kezdődtek meg, és novemberben befejeződtek. Ennek keretében 20 ezer m 3 iszap eltávolítására került sor, amit a VI.sz zagykazettába helyeztünk. E fenntartási kotrást az idén folytatjuk, mintegy 20-25 ezer m 3 kitermelt mennyiséggel.
3. Beruházás
Igazgatóságunk a 2002/2000. évi Kormányhatározatban foglaltak szerint megkezdte a Ráckevei-Soroksári Duna-ág vízminőségjavító beruházását is. A tervezett beruházás helyszíne a Duna-ág 47,5 fkm-től, a Taksony-sziget déli csúcsáig, a 40,0 fkm-ig tart. A munka keretében mederkotrást, és ahol a víztükör szűkössége indokolja, a meder szélesítését kívánjuk elvégezni. A beruházási kotrás úgy kerül megtervezésre, hogy a tönkremenő félben lévő mellékágak (Czuczor-szigeti, Sport-szigeti, Taksonyi hókony, stb.) torkolata is rendezésre kerül annak érdekében, hogy az elvégzett rendezéshez az érintettek a további szükséges munkavégzéssel csatlakozni tudjanak.
A III. sz. Szakaszmérnökséggel együtt végezzük a zagylerakóhelyek felkutatását, melyben egyes önkormányzatok is segítségünkre vannak. Ennek keretében Bp. Főv. XXIII. Kerületi Önkormányzata egy 23 hektáros területet ajánlott figyelmünkbe iszaplerakóhelyként, valamint Tökölön, további mintegy 33 hektáros terület, zagylerakóhely céljára történő igénybevételére született előzetes megállapodás a terület tulajdonosával. A végleges megállapodás megkötése, valamint a műszaki tervek készítése folyamatban van. A számítások szerint a beruházás mintegy 400 ezer m 3 mederrendezést, kotrást jelent, ezen a 7,5 km hosszúságú szakaszon.
Az év folyamán többszöri egyeztetés történt a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőséggel és a Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal, melyek keretében azok véleményeit, javaslatait is figyelembe véve történt meg a tervezés. Az engedélyezési eljárás ez év márciusában megkezdődik.
E beruházás célját tekintve komplexnek minősíthető, hiszen a mederszelvény bővítésével és az iszap eltávolításával, a víztest minőségének javulása prognosztizálható, ugyanakkor a meder vízszállító képességének növelése az Ráckevei (Soroksári) Duna-ágon folytatott vízgazdálkodás feltételrendszerét javítja (engedélyezett vízigények kielégíthetősége, esetleges vízminőségi problémák gyorsabb megszüntethetősége, stb.). Terveink szerint e 7,5 km hosszúságú szakasz kotrása a 2002-es évben 80 ezer m 3 iszapkotrással kezdődik, majd a 2003-as évre további 80 ezer, 2004-re 100 ezer m 3 volumenű kotrást irányoztunk elő. Tehát a 2004-es év végére e szakasz készültsége közel 60%-os lesz.
A kotrásból kikerülő iszapra részletes laboratóriumi vizsgálatsorozat és kiértékelés készült, amely megállapítja az iszap magas szerves anyag tartalma jóvoltából, azt mezőgazdasági területre kihelyezve, annak termőképességét is javítja.